Rövid összefoglaló a kutyás terápiáról
A legelső tudós aki a háziállatok hatásait vizsgálta az emberekre a 60-as években az Boris M. Levinson, amerikai gyermek-pszichoterapeuta volt, aki Jingles nevű kutyájának segítségével ért el számára is váratlan eredményt egy páciensénél. 1964-ben alkotta meg az USA-ban az állatok bevonásával végzett kezelés, azaz a pet therapy (állatasszisztált terápia) fogalmát. Sikerének köszönhetően az állatok bevonásával végzett terápiás munka igen széles körben elterjedt világszerte. Hazánkban közel tíz éve kezdődtek el kutatások az ember-állat kapcsolat tanulmányozásáról etológusok, pszichológusok, gyógypedagógusok, kutyakiképzők és számos más szakember közreműködésével. Kidolgozásra kerültek az állatok közreműködésével végzett megelőző, gyógyító, rehabilitációs módszerek, valamint megtörtént ennek gyakorlatba való átültetése.
Etológiai vizsgálatok és kutatások legeredményesebbnek a kutyával való interakciót tartják. Hogy miért éppen ők alkalmazhatók legsikeresebben a terápiákon, vagy éppen a fogyatékkal élők rehabilitációjában az a kutyák evolúciós gyökerében rejlik. Háziasításuk során ugyanis egy sor olyan egyedi viselkedést alakítottak ki, amely hasonlít az emberéhez. Dr. Topál József etológus szerint ezek a következők:
Kötődés: Az ember-kutya kapcsolatban a kötődés pszichológiai szempontból hasonlít a szülő-gyerek kapcsolathoz. Vizsgálatok szerint a kutyák kötődése az emberhez alapvetően más természetű, mint a fajtársaikhoz való viszony, ami arra enged következtetni, hogy a kutya számára az ember kitüntetett jelentőséggel bír.
Problémamegoldás: A kutyák probléma megoldó viselkedésének jellegzetességeinek feltárásához az etológusok összehasonlító vizsgálatokat végeztek a kutyák és a farkasok között. Kísérletek igazolták, hogy míg a farkasok képesek voltak önállóan megoldani a feladatot, addig a kutyák néhány sikertelen próbálkozás után a mögöttük álló gazdára kezdtek nézegetni. A kutyák megfigyelt viselkedése összefüggésben van az emberek iránti kötődéssel, a gazdára való nézegetés pedig az emberrel való kommunikációra utal.
Kommunikáció, viselkedésolvasás: Az a tény, hogy a jól szocializált farkasokra nem jellemző az emberre való nézegetés, a kutyák esetében pedig igen, arra utal, hogy ez a hajlam genetikailag elő van készítve bennük, ami szintén háziasításuk eredménye. A kutyák, az ember jelzéseit képesek alapvető kommunikációként értelmezni, és azzal, hogy testbeszédből is képesek olvasni még azokkal az emberekkel is hatékonyan tudnak dolgozni, akik nem képesek beszédprodukcióra.
Szociális tanulás: Az állatok esetében a szociális tanulás azt jelenti, hogy az egyik állat megfigyeli amint a másik végrehajt egy feladatot, majd vélhetőleg sikeresen leutánozza azt. Vizsgálatok kimutatták, hogy a kutyák nemcsak egymástól, hanem az emberektől is képesek megfigyelés útján tanulni.
Szabálykövetés: A kutya kiválóan beilleszkedett környezetünkbe. Megfigyelések szerint képes az emberekéhez hasonló szokásokat kialakítani és átvenni, még az olykor számára értelmetlennek tűnő dolgokat is.
Emocionális szinkronizáció: A leginkább közismert példa erre a farkasok vonítása, mely a falka csoportegységének a kifejezője, az egységérzés, az egymáshoz való kötődés kifejezésére és fenntartására szolgál. A kutyák természetes közege már az emberek között van, így az egymáshoz való tartozás kifejezésére is már más szolgál mint a vonítás. Egyre több tanulmány mutat rá arra, hogy a testi kontaktus, az érintés, simogatás szolgál a kutya és az ember közötti egységérzés kifejezésére.
A kutyás terápia során azokat a kutyában rejlő lehetőségeket használja ki a terapeuta és a kutya felvezetője, melyekről fentebb szó esett a kutyák domesztikációjának elemzésekor.
A kutya senkit nem dorgál meg a rossz teljesítményéért, nem mond nemet, nem elutasító, képes elfogadni az embert olyannak, amilyen. Higgadt, barátságos viselkedése, a szemkontaktus felvétel, ez mind-mind megkönnyíti a figyelemösszpontosítást. Jelenléte jó motiváló erő a tanulásra.
Az ember-állat kapcsolatban rejlő előnyök terápiás célú kihasználása különböző módszereken alapulhat. Fontos elkülöníteni egymástól ezeket.
Állat asszisztált aktivitás- látogató tevékenység: Ezek ún. „találkozik és üdvözöl” tevékenységek állat és ember között. A jelenlévők számától független, nem megtervezett hanem spontán találkozás az egyének specifikus igényeinek figyelembevételével. A tevékenység nem célközpontú és nincs kiértékelés, nem történik meg a megfigyelhető eredmények hivatalos rögzítése.
Állat asszisztált terápia- fejlesztő terápia: Célirányos beavatkozás, mely kezelés programjába integrált. Az állatoknak meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak, speciálisan vannak kiválasztva a programokhoz, az egyéni fizikai, pszichikai vagy szociális szükségletektől függően.
Állat asszisztált edukáció- fejlesztő nevelés, oktatás: Az AAA vagy AAT speciális alkalmazása, ami kifejezetten tanulóknál történhet osztálytermi interakciókban. Ennek a tevékenységnek egy példája az olvasás állattal, mely előidézi a folyékonyságot, könnyedséget és segíti a jellem fejlődését is.